A napokban kirobbant és jelenleg is tartó egyetemfoglalás sok tényezőre rávilágította a figyelmet, melyek nemcsak a hallgatói követelések hat pontjával állnak kapcsolatban, hanem magával az elfoglalt intézménnyel is. Ugyan nem célunk a lejáratás, de az egyenlőtlenségek mellett mégsem mehetünk el szó nélkül.
A felsőoktatásban a hallgatók által kifogásolt hat ponton kívül akad még megoldatlan probléma bőven. Az új államtitkárnak ezennel szeretnénk figyelmébe ajánlani a hallgatói juttatásokkal kapcsolatos, enyhén szólva is részrehajló, és ezzel a hallgatók között szakadékot alkotó problémát: a hallgatói juttatások kérdését. A probléma valóban elgondolkodtató, mi több, felér a HAHA hat pontjának bármelyikével.
Nézzük a tényeket: egy egyetem adott karára két képzési formában lehet felvételt nyerni, állami ösztöndíjas (államilag támogatott), illetve önköltséges (azaz költségtérítéses) formában. Ez utóbbi az a forma, amelyről a kormány és a mindenkori felsőoktatási államtitkár azt állítja, hogy az önköltség nem tandíj, hiszen azt a hallgató diákhitel 2-ből, és nem saját zsebből fizeti. (Azt most nem kérdeznénk meg az államtitkártól, hogy a diákhitel törlesztőrészletét talán nem zsebből fizeti-e majd a hallgató abban az esetben is, ha nem lesz munkája, hiszen a tartozást a végzéstől számított 4. hónapban minden körülmények között vonni kezdik.)
E két képzési forma között azt gondolnánk, hogy "csupán" egy tandíjnyi (mert nevezzük nevén a dolgot) különbség van. Azonban ez korántsem így van! Azzal, hogy a felvételt nyert hallgató egyik avagy másik képzési formában van jelen az egyetemen, egy úttal saját lehetőségei is megpecsételődnek. Az állami ösztöndíjas képzésre felvett tanulók pontszáma az ELTE BTK esetében jelentősen magasabb, mint az önköltséges hallgatóké. Az évek óta vezető kar felvételi pontszámait csak a legjobban érettségiző, több nyelvvizsgával (középfokon) rendelkező diákok tudják elérni, de akad szak, ahová még további pluszpontokra (tanulmányi verseny, esetleg valamely fogyatékosság igazolása, mint pl. diszlekszia) is szükséges. Az önköltséges képzésre felvett hallgatók ezeket a pontszámokat nem érik el, avagy kivételesebb esetekben elérnék, ha beadták volna rá a jelentkezésüket. De ha emlékszünk még a tavalyi férőhely-nyirbálásokra, kijelenthetjük, hogy következményként sok diák nem bízta a sorsra önmagát, és a kevesebb pontszámot igénylő, de biztos bekerüléssel kecsegtető önköltséges képzésre jelentkezett a rizikósabb állami ösztöndíjas helyett. (Kattints a tovább gombra a cikk folytatásához.)
Azonban az egyik vagy másik formában való felvétellel nem kezdődik meg automatikusan a felsőoktatási intézményben való boldog fiatalkor. Súlyos különbségeket, és ez által a hallgatók közé vert éket eredményez a képzési formák szerinti további megkülönböztetés. Erre legjobb példaként a BTK által is alkalmazott juttatási szokást lehet hozni.
Tanulmányi ösztöndíjat csak és kizárólag az állami ösztöndíjas képzésre felvett hallgatók kaphatnak, abban az esetben is, ha adott esetben a félév végén egyénenként rosszabbul teljesítenek, mint önköltséges társaik. Magyarán lefordítva: nem a diákok szorgalma, teljesítménye honorálandó ösztöndíjjal, hanem a képzési formájuk dönt arról, hogy "juttatásképesek-e", vagy sem. Ez súlyos megkülönböztetés, hiszen a kevesebb pontszámmal bekerült diák is összeszedheti magát egyetemi tanulmányai során, és a jó teljesítményért ő is megérdemelné a juttatást, csakúgy, mint államilag támogatott társai.
De hogy a probléma súlyosságát hangsúlyozzuk, az egyenlőtlenségeknek itt még nincs vége! Az állami ösztöndíjas képzésben részt vevő hallgatók több más juttatásra is jogosultak, a régi osztatlan képzésben ilyen volt pl. a lakhatási támogatás, jegyzettámogatás. Jelenleg a szociális rászorultság alapján odaítélt szoctámot érdemes kiemelni. Konkrétan a BTK-n évkezdéskor hosszú sorok szoktak ennek a juttatásnak az igényléséért, és a tavaszi félév elején is lehet kompenzációt kérni. Nem is lenen ezzel baj, ha a szociális rászorultsági juttatásból nem hagynák ki az önköltséges képzésben tanuló hallgatókat.
Szerény véleményem szerint enyhén bicskanyitogató az ELTE BTK-nak az a meglátása, mi szerint aki önköltséges képzésben tanul (azaz az államtitkár szerint is diákhitel 2-ből fedezi a nem-tandíját, vagyis semmivel sincs jobb anyagi helyzetben, mint állami ösztöndíjas társai), az nem jogosult szociális alapon való segítségre.
A szoctámot az állami ösztöndíjas hallgatóknak nemcsak megromlott család háttér-alapon, avagy a szülők kevés jövedelme alapján lehet igényelni, szoctám jár abban az esetben is, ha a hallgató egészségügyi problémával küszködik, vagy szülője kórházi ápolásra szorul. Tudunk olyan esetről, amikor a hallgató egészségügyi alapon, szemüveg készíttetésre adott be szoctám igénylést. Ugyanakkor az önköltséges hallgatók még abban az esetben sem igényelhetik meg ezt a fajta segítséget az egyetemtől, ha ők maguk, vagy szülőjük tartósan beteg, sőt, akkor sem, ha a szülő elhalálozik!
A BTK illetékesei jogi szabályozásra hivatkoznak az ügyben, ám új, beérkezett információnk szerint nem kell intézményen belül messze menni ahhoz, hogy ellenpéldát találjunk: az ELTE Természettudományi Kara (TTK) szoctámot az önköltséges képzésben részt vevő hallgatóknak is ad. (Hogy is van ez a jogszabályi?)
Ki kell emelnünk, hogy az ELTE, mint az ország vezető felsőoktatási intézménye, rengetek egyéb módon igyekszik fejleszteni a hallgatók képességeit, aktívan részt vesz a tehetséggondozásban, a felvételkor lehetőséget ad a legtehetségesebb diákoknak megmérkőzni az Eötvös Collegiumba való bekerülésért, hogy ott további tehetséggondozásban részesüljenek. Az egyetem jó kapcsolatainak köszönhetően rengeteg külföldi egyetemre közvetít, és sok helyről fogad is cserediákokat, kutatókat, oktatókat. Ugyanakkor ezek a lehetőségek is gyakran csak az állami ösztöndíjas képzésben részt vevő hallgatók számára nyitottak. A megkülönböztetésnek pedig ezt a fokát már igazán nem értjük, hiszen az önköltséges hallgató a tandíj megfizetésével lerója a közte és támogatott társai közötti különbséget. Miért nincs hát lehetősége részesülni ezekből a lehetőségekből?
Aki azt hinné, hogy a megoldás a képzések közötti átjárhatóság, súlyosan téved. Ugyanis ahhoz, hogy egy állami ösztöndíjas önköltséges képzésre sorolódjon, a jelenlegi állapotok szerint 27 megszerzett kreditpont alatt kell teljesítenie - két félév alatt! Ez az információ azért döbbenetes, mert a végzéshez szükséges kreditmennyiség eléréséhez félévente optimálisan 30 kredit megszerzése kívánatos, tehát két félév alatt 60 kredittel kell rendelkeznie a hallgatónak ahhoz, hogy ne legyen lemaradásban társaihoz, évfolyamához képest. A 27 kredit alatti teljesítményhez már valóban vagy nagyon pechesnek, vagy nagyon lustának kell lenni. Ezzel szemben önköltségről állami ösztöndíjas képzésre csak és kizárólag abban az esetben lehet átsorolni, ha felszabadul egy hely: azaz ha kiesik egy államis hallgató. Vagyis 27 kredit alatt teljesít. Ez pedig, az adatokból és az egyetem hírnevéből adódóan, meglehetősen meredek elképzelése az ELTE-hez képest.
Sokan kérdezik, hogy miért az ELTE-BTK-n tüntetnek a diákok, miért zavarják meg az egyetemi rendet, a többi hallgató hétköznapjait, haladását. Talán a fenti információkból ítélve egy részlet kiviláglik. Illetve ezért is. A Hallgatói Hálózatnak a fenti problémára is létezik finomítás alatt álló alternatívája. Vannak még olyan hallgatók, akiket nemcsak a kormány velük szemben folytatott elnyomó politikája, hanem saját hallgatótársaik kirekesztett helyzete is zavar. Ez a jelenség a diákszolidaritás.
(A képek a Hallgatói Hálózat facebook oldaláról származnak. Látogassátok bátran!)
Hogy miért is tüntetnek a diákok még? Lásd az alábbi kisfilmet!
Utolsó kommentek