Megvannak hát a ponthatárok! Az idei ponthúzás is hozott örömet-szomorúságot, és hozott még valamit: egy talpalávaló betonmasszát minden hallgató lába alá. Hogy is van ez? És hogyan tovább?
Botrány botrány hátán
Összegezzük az elmúlt időszakban történteket: a felsőoktatás átalakítása során elkövetett diákság elleni bűnök legpofátlanabbika az ún. hallgatói szerződés, amely kimondja: az állam csak abban az esetben nyújt "ösztöndíjat" a hallgató számára, ha az becsületszavát (írását) adja rá, hogy tanulmányainak befejezése után a tanulmányi idő kétszeresét fogja ledolgozni kis hazánkban becsületes honleány/honfiú módjára, "mert tartozik ennyivel a hazájának" (idézet Hoffmann T., mint Tuba Rózsa egyik interjújából). Azaz: aki nem akar (vagy nem tud) perkálni, az eladja magát az államnak meghatározott időre. Probléma ezzel csupán annyi, hogy az állam viszont nem biztosítja manapság a "romkocsmák félhomályában merengő" diplomások számára azt az európai színvonalú és bérezésű munkát, amiért cserébe a friss szakember akár a lelkét is nekiadná hazájának jó állampolgár módjára. Akkor hogy is van ez? Kedves most felvett, fiatal egyetemisták! Itthon maradtok, akkor is, ha jussotok éhhalál és albérleti szobákban tengődés egy jól fizető, megbecsült karrier és életpálya helyett! De ezzel a húzással örömöt szerezhettek nagyhazafi Rózsi néninek, és széthullóban lévő kis országunknak, ahogy azt tisztes magyarnak kell.
Korábban idéztük Rózsika érettségizettekhez írott levelét, amelyben ő maga is elismerte, hogy külföldön versenyképesebbek ugyan a fizetések, de nehogy már az itt megszerzett tudással eltávozzatok. Igen ám, csakhogy ebben az esetben a maradás szimpatikusabbá tételéért sürgősen, azaz most rögtön máris és villámgyorsan tenni kellene, különben az a helyzet áll elő, hogy jó nevű egyetemeink a jövő munkanélkülijeit fogják az elkövetkező években kitermelni.
Az röghöz kötés ellen a közelmúltban Alkotmánybírósági kifogás is érkezett, ám a kormány nem teketóriázott, egy kis variáció itt, egy kis módosítás ott, és máris törvénybe van iktatva ez a páratlan, rendkívül szigorú és önző elképzelés. Köszönjük, magyar állam, az érdekünkben hozott építő jellegű döntést! Természetesen Te csak ami javunkat akarod, mint mindig!
Kinek a gyereke vagy?
És hogy kiknek a javát akarja még, azt jól példázza a napokban megjelent sajtóértesülés, miszerint a Testnevelési Főiskolán jogtalanul kapta meg diplomáját három fiatal.
Előre leszögeznénk, hogy nem kenyerünk a fiatalok lejáratása, még abban az esetben sem, ha más szemszögből figyelik és értelmezik a politikai döntéseket, azt pedig végképp nem tartjuk helyesnek, ha egy fiatalt a felmenői "bűneiért" ócsárolnak. Ám ez esetben mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy míg más fiatal megküzd foggal-körömmel a Diploma nevű papírért, addig valakik meg nem érdemelt, jogtalan kedvezményben részesüljenek. Történt ugyanis, hogy az említett három hallgatónak az intézmény egyik felsőbb vezetője saját kódját használva a főiskola érdemjegyeket rögzítő rendszerében önkényesen beírta a hiányzó jegyeket, hozzásegítve így őket a diploma megszerzésének feltételeihez. Egyikük, minő meglepetés, egy kormánypárti politikus gyermeke, két "kollégája" pedig a volt szobatársai.
Nos, kedves friss hallgatók, nem mindegy ám, kinek a gyermekei vagytok! Nincs igazságos rendszer, nincs ingyenes felsőoktatás, nincs valódi megélhetést biztosító ösztöndíj, van viszont kivételezés, van hitel a nyakatokba egy életre! Ez pedig a magyar oktatás szégyene, olyan folt, amit egy felnövekvő generáció emlékeiben évtizedek alatt sem lehet majd tisztára mosni. Éljen az esélyegyenlőség, a demokrácia!
Utolsó kommentek