Kissé eltérünk a politikától, és betekintünk a szórakoztatóiparba - illetve... megnézzük, mit is ad épp a "nép rágógumija", az immár osztódással szaporodott nagy kereskedelmi csatorna. Undorító agymosás és médiahack nyomait találtuk.
Van itt olyan olvasó, aki ne akarna sztár lenni? Igen? Helyes! Ugyanis azok döntenek jól, akik nem meritkeznek meg az olyan fajta médiakoszban, amit ma már bármiféle következmény nélkül, bátran le lehet nyomni a nép torkán. De lássuk csak a tényeket: van ez a kereskedelmi csatorna, aminek nem írjuk le a nevét, ezzel sem reklámozzuk őket, és van ez a bizonyos elméletileg tehetségkutató, gyakorlatilag celebgyárként is funkcionáló műsor, amibe bármelyik mezei csóka jelentkezhet. Meg is teszik évről évre több ezren, elmennek, kiválogatódnak, énekelnek, és a nagy többség hazamegy, majd ha a szerkesztők is úgy akarják, visszanézi magát abban a fekete beszélő kis dobozban.
Nos, a lényeg: a média uralta világban azzal kajáltatnak meg minket, amivel csak akarnak. Ebben a bizonyos műsorban egyszerű szabályok vannak, azok kedvéért, akik nincsenek pontosan tisztában vele, vázoljuk: a tévés felhívás után lehet jelentkezni, majd a megadott időpontban elmenni a válogatóra. Ott, még mielőtt bármit tenne az ember gyereke, alá kell írni egy rendkívül szigorú szerződést, amelyben a jelentkező tulajdonképpen eladja a lelkét a csatornának, és vállalja, hogy nem szerepelhet más csatorna más tehetségkutatójában, akkor sem, ha itt már az első válogatás alkalmával ki is esik. A vállalás általában egy idényre szól. Ha ezt kipipálta, lehet sorszámot ragasztani, várni, majd énekelni pár percet, illetve ameddig a négy zsűritag (azért sem használjuk az erre rendszeresített szinonimát) azt nem integeti, hogy elég. Továbbjutás esetén ki kell állni a további próbákat, el kell viselni, ha a kamera turkál az ember magánéletében, ki kell hangosítani telefonhívásokat, mosolyogni kell, vagy épp krokodilkönnyeket hullatni... Műemberré kell válni egy művilág számára, ez a hírnév és a pénz ára.
És most jöjjön a fekete leves. Mi történik valójában?
A valóságban a mezei jelentkező nem mehet el csak úgy kiválogattatni magát, hiszen a zsűritagoknak nem áll módjukban 6 nap alatt a jelentkezők számából adódóan átlag napi ezer versenyzőt meghallgatni, ez 12 órás "műszakban" is óránként kicsit több, mint 80 embert jelentene... nem nem, van két (elhallgatott) előválogató, és a harmadikra, amit a beszélő dobozban is láthatunk (szerkesztett, azaz előre arcunkba tolt kötelező humoros és kötelező lelki-gyakorlatnak is beillő jelenetekkel) már csupán a megrostált mezőnyt eresztik be.
Itt jönnek képbe a külső, az ún.: direct casting felfedezettek, akiket a műsor országszerte és még azon is túl szétküldött illetékesei kiválasztanak, majd automatikusan a harmadik válogatóba pakolnak.
Így esett, eshetett meg, hogy egy 18 éves hölgyike, akinek viselkedéskultúrája a béka hátsó fertálya alatt pihen, egy jól betanult előadással az élő műsorig jutott. Igen, egyetlen előadással, hiszen amit utána produkált, az semmiképp sem nevezhető előadásnak, de még gyenge próbálkozásnak is alig. És hogy ez miért háborít fel minket? Nos, az eset több sebből vérzik: elsőként is, a számszerű továbbjutások szabályát megszegve, valószínűleg a csatorna nyomására a zsűritagok plusz emberként, afféle vigaszágasként juttatták be a kevésbé tehetséges, de határon túli versenyzőt az élő műsor előszobájába, hogy ott tovább borzolja vállalhatatlan magatartásával a nézők idegeit. Hogy alakítása még profibb legyen, azon nyomban generáltak neki egy szerelmi szálat, hiszen a nézőket meg kell etetni némi romantikával is, nehogy elkapcsoljanak, vagy egysíkúnak érezzék a műsort. De a java csak ezután következett: a jobbnál jobb tehetségek közül a rájuk tyúkanyóként (kakasként?) vigyázó zsűritag 7-ből 2 (azaz kettő) valódi hangot, és a vigaszágasként is gyenge, promotált versenyzőt válogatta be az adásba. Mindebből csupán egy igazi médiafogás szűrhető le, ami messzemenően felháborító (háborognak is a nézők A közösségi oldalon rendesen): a csatornának többet számít a külföldről várható sms-ek dömpingje, mint egy tehetségkutató műsortól elvárható, és igazi értéket képviselő szellemiséghez való hűség.
Hogy mégis ki ez a kedvezményezett versenyző, azt megírták már előttünk a témával bővebben foglalkozó oldalak, bulvárlapok és más blogok, a kiemelt részekre kattintva a mi olvasóink is elérhetik ezeket a linkeket.
Az igazságos, egyenlő bánásmód, a mindenkinek ugyanazon lehetőség biztosítása, kvázi az ember és ember közötti egyenlőség elve azonban jócskán sérült, méghozzá nagy nyilvánosság előtt, ami miatt csak mély szomorúságunkat és egyet nem értésünket tudjuk kifejezni.
De itt még nincs vége!
Az kamu műsornak nem ez az egyetlen magára vállalt piszkossága. A válogatás során történt itt már szerzői jog megsértése (konkrétan dallopás), szándékos tudatlanság-mímelés (egy válogatóra betért versenyzőről kiderül, hogy korábban már dolgozott az egyik zsűritaggal, mégis az érintett ítész és társai úgy tettek, mint akik nem ismerik fel a versenyzőt), híres ember gyermekének szerepléséről készült felvételek elsúvasztása (majd némi érdeklődés következtében produkciójának kényszerű nyilvánosságra hozatala). Egyéb kulisszatitkok itt.
Összegezve: lehet zöld a fű, lehet kék az ég, egy bizonyos csatorna pofája most nagyon ég. Miközben a kikapcsolódásra vágyó, hétköznapi munkahelyi és politikai mocsokban megfürdött népet még a szabad idejében is hülyének nézik...
Utolsó kommentek