A napokban kedélyeket felkavart írás még nem vesztette el aktualitását. Már csak azért sem, mert Hoffmann (Tuba)Rózsa több levéltípust alkotott, külön egyet a szakmunkás fiataloknak, és egyet a gimnáziumban/szakközépiskolában érettségizetteknek. A levelek közti különbség a diákok társadalmi helyzetbeli rangsorolásán van. Ezek megközelítése pedig egyenesen röhejes. A levelek befejező sorai természetesen ugyanazok a már jól ismert frázisok, amiben arra buzdít minket a Nemzet Nagy Tanítónénije, hogy ne hagyjuk el a hazánkat, akkor se, ha amúgy nagyon alja módon meg fogjuk szívni. Nem is szaporítjuk tovább a szót, íme a levelek:
Az ifjú szakmunkásoknak írott levél (különösen ajánlom figyelembe a munkásokról írott részt, akikhez jól láthatóan Rózsika egy fikarcnyit sem ért):
És most térjünk rá a gimnazistáknak és szakközepeseknek szánt levélre:
Kedves fiatalok! Ugye nem hiszitek el egy szavát sem? Erre mondja a kulturált köznyelv, hogy "mint a vízfolyás"
Utolsó kommentek