A napokban megjelenő beszámolók, elemzések, vélemények szinte kivétel nélkül arról szólnak, hol, milyen hibát vétettek az oktatási intézmények, amelyek felelősek lehetnek a színvonalromlásért. A felsőoktatási ponthatárok meghúzása után mind többet halunk arról, hogy esik az egyetemek, főiskolák színvonala a sok, képzetlen, hiányos tudású, felzárkóztatásra szoruló diák miatt. Tekintsük át röviden, hol a hiba a rendszerben...
Emlékeztek még?
Bizonyára sokan vannak, akik (a fiatal generáció képviselői) emlékeznek még arra, milyen nehézségekkel is kellett megküzdenie a magyar oktatásnak a rendszerváltozást követően. Az addig tanított orosz nyelvvel szemben előtérbe kerültek más, "nyugati" nyelvek, így az orosztanárok mentek, új tanárok jöttek. Általános iskolás korunkban gyakori volt a tanárcsere, az anyagot pedig szinte kivétel nélkül mindig előlről kezdtük... Erre remek rátromfolás volt az ún. NAT-os osztályok létrehozása. a Nemzeti Alap Tanterv bevallom, engem is érintett, és arra a tapasztalatra tanított meg, hogy ismétlés a tudás anyja, de a nemismerésért mégis engem vágnak el. Jó példa erre a történelem oktatása, mely a felső tagozatos osztályokban veszi kezdetét. Ez esetben az 5. és 6. osztály elvégzése után nemcsak új tanár jött, hanem újraindult a tananyag, így kétszer tanultuk meg az ókort, de egyetlen egyszer sem a 20. századot. (Személyes adalék: 9. osztályban első történelem óránk szintfelmérő dolgozattal indult. A második világháború időtartamával igen sokan nem voltak tisztában, egyszerűen azon oknál fogva, hogy soha nem tanulták...)
Előrelépés, hátrafelé haladás
Az általános iskolai képzésről sok kellemetlen dolgot el lehet még mondani, különös tekintettel a vidéki, szegényebb régiók iskoláira. Gyakori, hogy a megfásult pedagógusok inkább "futni hagynak" többször bukott diákokat csupán azért, hogy ne kelljen velük újra és újra vesződni. Így fordulhat elő olyan sajnálatos tény, hogy felső tagozatos, hátrányos körülmények között élő diákok (akiknek szülője sem tud/képes otthon foglalkozni a csemetével) szinte alig tudnak olvasni, számolni pedig végképp. Emlékeztető: volt nekünk egy kedves oktatási ügyekért felelős miniszterünk, akit Magyar Bálintnak hívtak. Ő volt az, aki megtiltotta az alsó tagozatban a buktatást, így a rendkívül rossz képességű tanuló is könnyedén eljuthatott oda, ahová szorgalmasabb társai.
Középiskolai tanulmányaink idején az oktatásban más hiányosságokat észlelhetünk. Jellemzően a matematika-oktatás különösen nagy nehézségeket okoz a diákok jelentős részének, a természettudományos tárgyak két évig kötelezőek, majd szabadon választott opció következik átlagos esetben. Ettől persze vannak eltérő, speciális iskolák. A tankötelezettség a közelmúltig 18. év volt, majd 16 évre szállították le. Aki nem lépett túl egy bizonyos szintet, az kikerül a kötelező oktatásból, és az életnek az addig nehézkesen megszerzett tudással vág neki.
A minap olvashattuk, hogy a felsőoktatásba bekerült hallgatók gyakran gyenge előképzettséggel rendelkeznek a szakmájukhoz elengedhetetlen tárgyakban. Mérnökhallgatók nem tudnak logaritmussal számolni. Ennek viszont egyetlen valós, másra rá nem hárítható oka nem a tanuló butasága, hanem az oktatási rendszer elavultsága (módszerekben), fejetlensége alacsonyabb ázsiójú középiskolákban, és az oktatók türelmetlensége, esetekben nemtörődömsége. A gyakran "poroszos" tanítási módszer nem célravezető olyan tárgyak esetében, amelyek önálló, konstruktív gondolkodást igényelnek.
Azzal, hogy az Oktatási Hivatal kibővítette a műszaki és természettudományos keretszámokat, csupán annyit ért el, hogy kevésbé képzett hallgatók jutnak be az egyetemekre, akik csakhamar kirostálódnak majd. Ez pedig nem feltétlenül a tanuló hibája, hanem azoké, akik taníttatását kisgyermekkorától kezdve meghatározzák: a magyar oktatásé.
Utolsó kommentek