Szokás mondani, hogy nyáron csak az a diák nem dolgozik, amelyik nem akar. Nos, ez nem teljesen igaz ám, hiszen július közeleg, és ebben az időszakban jellemzően megnövekednek a diákmunkák iránt érdeklődők. Olyannyira, hogy nem mindenkit tudnak alkalmazni. De hogy ezen felül meglegyen a napi morgolódni való, lássuk, mi mindent kell kiállnia egy diákmunkásnak, ha pénzt akar keresni akkor, amikor tehetős, gazdag társai az Adrián vagy a Föld másik felén nyaralnak...
A napokban kedélyeket felkavart írás még nem vesztette el aktualitását. Már csak azért sem, mert Hoffmann (Tuba)Rózsa több levéltípust alkotott, külön egyet a szakmunkás fiataloknak, és egyet a gimnáziumban/szakközépiskolában érettségizetteknek. A levelek közti különbség a diákok társadalmi helyzetbeli rangsorolásán van. Ezek megközelítése pedig egyenesen röhejes. A levelek befejező sorai természetesen ugyanazok a már jól ismert frázisok, amiben arra buzdít minket a Nemzet Nagy Tanítónénije, hogy ne hagyjuk el a hazánkat, akkor se, ha amúgy nagyon alja módon meg fogjuk szívni. Nem is szaporítjuk tovább a szót, íme a levelek:
Baj van, méghozzá nagy baj. Hogy miért? Mert drága királyunk (opsz bocs, miniszterelnökünk) ismét megnyilatkozott fiatal értelmiségi-ügyben. A drága Viktor azt találta mondani tegnap a Parlamentben, hogy: „A romkocsmák félhomályában merengő, állástalan diplomásokkal ma Dunát lehet rekeszteni, de ez sem nekik nem jó, sem az országnak.”
Csupán két kérdés: esetleg meg tudná az mondani valaki, hogy nagyságrendileg mennyi romkocsmában merengéssel töltött időt lehetne megspórolni azzal, ha ennek a sok haszontalan, semmirekellő, okoskodó diplomásnak esetleg lenne munkája? Mondjuk abból a mérhetetlenül sok munkahelyből néhány, amit a választási kampányban meg tetszettek ígérni...
A második kérdés: milyen alapon dönti el Viktor, hogy ki az értékes "hasznos" ember és ki nem? Ez bizonyára akkor nem volt olyan lényeges, amikor a szavazatokat kellett kicselezni a többségében középkorú, családos, és a felnőtt fiatal korú, egyetemista szavazóbázistól. Akkor még ügyesek, okosak és szépek voltak akik ma semmirekellők, lusták és haszontalanok?
Már megint az utcatáblák! Vagy nemcsak az utcatáblák? Hétvégi hír, hogy néhány kedves képviselő bácsi és (Őnagysága) Wittner (Ki Ha Én Nem) Mária, a javaslók közül nő(féle élőlény)ként egyedül törvényjavaslatot nyújtottak be (állítólag társadalmi nyomásra!) a már jól ismert témában: a magyar szocialisa rendszerekhez (tehát nemcsak a '89 előttihez, hanem még a Tanácsköztársasághoz is) köthető személyek, fogalmak, és egyéb kifejezések ne szerepelhessenek utcák névadóiként. Hogy ez nem újdonság? Semmi baj, vittek bele egy kis csavart, hogy ne unatkozzon az ember bloggere: ezt a javaslatot kiterjesztik intézmények, sajtóorgánumok, civil szervezetek, cégek elnevezésének "jó irányban" tartására, annak ellenére, hogy nemcsak a jó és a rossz, hanem a múlt és a jelen megítélése is teljesen szubjektív kellene, hogy legyen. Ismét gondolkodnak helyettünk, nekünk már csak bólogatni kell - megszokhattuk. Hogy mi (ki?) kerül végleg tiltólistára? Íme:
Különös ajándékot kaptak a frissen érettségizettek: Magyarország alaptörvényének díszkötésű változatát, a megfelelő (?) illusztrációkkal jelentősen ellátva. (Példának okáért egy bukott köztársasági elnök fényképével, aki éppen aláírja az Alaptörvénynek nevezett papírhalmot. Nos igen, az aláírás odakanyarintáshoz remekül értett, használta is eme képességét válogatás nélkül minden esetben.) A dolog még nem is lenne kirívó cselekmény itt, Fidesztánban. 2002-ben az akkori általános iskola első osztályos tanulók is átvehették szintén Orbán Viktortól a Millenniumi olvasókönyvet. (Van is otthon egy példány, ha meghatódni lenne kedvem, előveszem, nézegetem.) Azonban ezúttal még egy "meglepetés" járt az ajándék mellé: levél, egyenesen Hoffmann (Tuba)Rózsától!
Utolsó kommentek