A napokban kirobbant és jelenleg is tartó egyetemfoglalás sok tényezőre rávilágította a figyelmet, melyek nemcsak a hallgatói követelések hat pontjával állnak kapcsolatban, hanem magával az elfoglalt intézménnyel is. Ugyan nem célunk a lejáratás, de az egyenlőtlenségek mellett mégsem mehetünk el szó nélkül.
A felsőoktatásban a hallgatók által kifogásolt hat ponton kívül akad még megoldatlan probléma bőven. Az új államtitkárnak ezennel szeretnénk figyelmébe ajánlani a hallgatói juttatásokkal kapcsolatos, enyhén szólva is részrehajló, és ezzel a hallgatók között szakadékot alkotó problémát: a hallgatói juttatások kérdését. A probléma valóban elgondolkodtató, mi több, felér a HAHA hat pontjának bármelyikével.
Nézzük a tényeket: egy egyetem adott karára két képzési formában lehet felvételt nyerni, állami ösztöndíjas (államilag támogatott), illetve önköltséges (azaz költségtérítéses) formában. Ez utóbbi az a forma, amelyről a kormány és a mindenkori felsőoktatási államtitkár azt állítja, hogy az önköltség nem tandíj, hiszen azt a hallgató diákhitel 2-ből, és nem saját zsebből fizeti. (Azt most nem kérdeznénk meg az államtitkártól, hogy a diákhitel törlesztőrészletét talán nem zsebből fizeti-e majd a hallgató abban az esetben is, ha nem lesz munkája, hiszen a tartozást a végzéstől számított 4. hónapban minden körülmények között vonni kezdik.)
E két képzési forma között azt gondolnánk, hogy "csupán" egy tandíjnyi (mert nevezzük nevén a dolgot) különbség van. Azonban ez korántsem így van! Azzal, hogy a felvételt nyert hallgató egyik avagy másik képzési formában van jelen az egyetemen, egy úttal saját lehetőségei is megpecsételődnek. Az állami ösztöndíjas képzésre felvett tanulók pontszáma az ELTE BTK esetében jelentősen magasabb, mint az önköltséges hallgatóké. Az évek óta vezető kar felvételi pontszámait csak a legjobban érettségiző, több nyelvvizsgával (középfokon) rendelkező diákok tudják elérni, de akad szak, ahová még további pluszpontokra (tanulmányi verseny, esetleg valamely fogyatékosság igazolása, mint pl. diszlekszia) is szükséges. Az önköltséges képzésre felvett hallgatók ezeket a pontszámokat nem érik el, avagy kivételesebb esetekben elérnék, ha beadták volna rá a jelentkezésüket. De ha emlékszünk még a tavalyi férőhely-nyirbálásokra, kijelenthetjük, hogy következményként sok diák nem bízta a sorsra önmagát, és a kevesebb pontszámot igénylő, de biztos bekerüléssel kecsegtető önköltséges képzésre jelentkezett a rizikósabb állami ösztöndíjas helyett. (Kattints a tovább gombra a cikk folytatásához.)
Utolsó kommentek